A KLINIKAI LELKIGONDOZÓK ÖKUMENIKUS EGYESÜLETE - KLÖE

Egyesületünket olyan orvosok, nővérek, pszichológusok, különböző felekezetekhez tartozó lelkészek alapították, akik fontosnak érezték képviselni: a betegek közötti, különös érzékenységet és felkészültséget igénylő szolgálatot valóban empatikus, tapintatos, személyiségükben is alkalmas és szakmailag is tájékozott lelkészek, egyházi munkatársak végezzék. Hazánkban egyesületünk dolgozta ki elsőként 1996-ban, több éves tanfolyami tapasztalatainkat összegezve és a külföldi mintákat is hasznosítva, a teljes képzési rendszert. A klinikai lelkigondozó és a hospice tanácsadó képzéseinket egyetemi szakirányú továbbképzésként akkreditálták. A klinikai lelkigondozó asszisztens és a bibliadráma vezető képzéseink egyesületi keretek között szervezzük. Az elmúlt tizennégy évben közel hatszázan vettek részt valamelyik képzésünkön vagy tréningünkön. Egyesületünk tagjainak a száma a tizennégy év alatt megnégyszereződött. Részt vettünk a 2002 őszén induló lelkigondozó szakképzés oktatási programjának kialakításában.

Szakmai szervezetként igyekszünk képviselni egészségügyi és egyházi intézményeknél a kórházi pásztoráció, klinikai lelkigondozás ügyét. Az ezzel kapcsolatos Szakmai Állásfoglalásunkat 1998-ban, egy kérdőív kíséretében, megküldtük hatvan egészségügyi és szociális intézménynek. A visszaérkezett válaszokból készült helyzetértékelést dokumentáltuk, szakmai fórumokon ismertettük és felhasználtuk a szakminisztérium illetékeseivel folytatott tárgyalásaink során. Körültekintő előkészítés, sok hasznos és alkotó vita után megalkottuk a Klinikai Lelkigondozók Etikai Kódexét. Kezdeményezői voltunk a gyógyításban résztvevő különböző diszciplínák közötti párbeszédnek, az interdiszciplináris együttműködésnek. Számos szakmai fórumot, konferenciát, tudományos ülést szerveztünk, hogy elinduljon és folyamatosan megújuljon ez a párbeszéd. Önismereti és esetmegbeszélő csoportokkal, regionális és országos találkozókkal igyekszünk segíteni kollegáinkat a folyamatos szakmai feltöltődésben, megújulásban, az elmagányosodás elleni védekezésben.

Egyéni lelkigondozást biztosítunk a lelki-spirituális segítséget igénylőknek, kórházakban, és - egyéni megkeresésre - ambulánsan is.

Sokak elhivatottsága, hűsége, szorgalma, az okos párbeszédbe és az alkotó együttműködésbe vetett hite épült bele eredményeinkbe, és az a felülről jövő, sokszor szinte tapinthatóan jelen lévő áldás, ami nélkül hiábavaló lett volna minden emberi igyekezet.

 
2002-ben, jubileumi kongresszusunkon a közösen elvégzett munka jó érzésének örömével, és az áldásokért mondott hálaadással tekintettünk a megtett útra, erőt merítve, reménységet és lelkesedést gyűjtve egyben a folytatáshoz.

Évente megrendezzük a hivatásunkhoz kapcsolódó, nagyobb szakmai közösséget megszólító programunkat, tudományos ülésünket. Az elmúlt években a lelkigondozás egy határterületét jártuk be. Három éve a lelkigondozás és az egészségügy, két éve a lelkigondozás és az egyházak határmezsgyéje állt a középpontban. Tavaly összejövetelünk során a lelkigondozás és a szociális munka kapcsolatára irányítottuk figyelmünket. Idén azt a kérdést tettük fel, hogy az elköszönés, haldoklás, gyász különböző területein dolgozó szakemberek milyen együttműködésre látnak lehetőséget a lelkigondozóval. Megfordítva, milyen segítséget kérhet és várhat a lelkigondozó ezen a területen dolgozó egyéb szakemberektől.

Jelentkezési lap:

Dunakeszi, 2006. május

Debrecenyi Károly István
klinikai lelkigondozó
szupervizor
az egyesület elnöke