15. KLÖE TUDOMÁNYOS ÜLÉS - BESZÁMOLÓ

2007. MÁJUS 25.

A KLÖE 15. tudományos ülését 2007. május 25-én tartották Budapesten.
A KLÖE tudományos ülésén többek között a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának főállású lelkigondozói és beteglátogató önkéntesei is részt vettek

Idén, 15. alkalommal került megrendezésre a Klinikai Lelkigondozók Ökumenikus Egyes-ületének (KLÖE) Tudományos ülése. A KLÖE-t Debrecenyi Károly István indította útjára hazánkban, aki 14 évi elnöki munka után ezen a napon vehette át a KLÖE Örökös Tiszteletbeli Elnöke címet, és ilyenformán is átadta a tisztséget Dr. Egri Lászlónak. Az Egyesület 1992 óta azon szakemberek képzését végzi, és ad számukra szakmai hátteret akik, betegeket, krízisben levő embereket látogatnak és jelenlétükkel, türelmes kísérésükkel, értő hallgatásukkal elsegítik az érintettet helyzete megértésén át, saját megoldásáig. Mindeközben figyelve arra a kapcsolatrendszerre, hogy hogyan látja a lelkigondozott önmagát, másokkal hogyan van kapcsolatban és számolva spirituális igényével, keresésével, Isten kapcsolatával. Természetesen csak olyan mértékben és mélyen, amit a lelkigondozói kapcsolat során a látogatott bizalma megenged, titoktartási kötelezettség mellett.

Ahogyan minden évben, idén is határhelyzetekről gondolkodtunk együtt az előadóinkkal, most lelkigondozás és az egészségügyi ellátó rendszer kapcsolatáról, szakmai és szervezeti tekintetben jelenéről, feladatairól és jövőéről. Hiszen a lelkigondozó nemcsak hatással van jelenlétével a szakdolgozók munkájára, hanem ugyanúgy jelen van az egészségügyi szakmai személyzetért is az osztályokon vagy más intézményekben.

Képet kaphattunk - Törőcsik Júlia és Búza Patrik tolmácsolásában - az Egyesült Államokban folyó munkáról, többféle szervezeti megoldásról, a biztosító által előírt lelkigondozástól, az ökumenikus szemléletű lelkészek, papok által ellátott feladaton át, a jól szervezett lelkigondozói team mellett egészen a lelkigondozó hiányáig egy intézményben, de legfőképp arról a szemléletről, hogy a kórházba kerülő első perctől megismeri a lelkigondozás lehetőségét és kérheti azt. A lelkigondozó munkája pedig - az egészen ápolás centrikus szemléletű rendszerben - a nővérrel nagyon szoros kapcsolatban van, ahogy hazánkban is. Átgondolandó gyakorlatként hallhattuk, hogy az ügyeletben lévő lelkigondozó éjjel is hívható, ha a betegség hordozása közben elfogy a remény vagy a türelem, és akkor is, ha valaki továbblép az életből a hozzátartozók nehéz perceit is oldani.

Majd hazai körülmények között néztük meg Dr. Takács Zsuzsa tapasztalatai nyomán az alulról jövő és intézményes szervezés előnyeit és buktatóit. Sorra vettük az eddigi próbálkozásokat és fogalmaztuk meg annak szükségességét, hogy a szakszemélyzetet már a képzésük során tájékoztatni kell a lelkigondozás feladatáról, jótékony hatásáról a saját szakterületükre nézve, akár olyan értelemben is, hogy a hivatásuk által őket ért terheket letehessék.

Ezt követően Dr. Faragó Artúr, a Váci Egyházmegye kórházlelkészeként, előadásában arról számolt be, hogyan zajlik az egészségügyi ellátó rendszer és a lelkigondozói rendszer találkozása a gyakorlatban. Az előzetes írásos tájékoztatás eszközétől a személyes megkeresésen át, mérhetetlenül fontos, hogy milyen személyiségű, szemléletű, és szakmai alapossággal rendelkező személy tölti be az egyház által fizetett, de a kórház alkalmazásában a 14 lelkigondozói státuszt.

A jelenlét, elérhetőség és hűség nyomán elvetett és növekedésnek indult palánták a lelkigondozói hivatásban reményre adnak okot, melyet megerősít az a tény, hogy a közel száz résztvevő között az egészségügyi személyzetből számos ember gondolkodott együtt a két terület kapcsolódásairól és közös feladatairól.

A Tudományos ülés második részében, pedig közelebbről is láthattuk egymás munkáját, elsőként a Magyar Rákellenes Liga önkénteseinek képzését, ismertető előadásból. Majd abból a területből is kaptunk ízelítőt, amiben az Irgalmas Segítő Testvérek önkéntesei vannak jelen. Az önkéntesség ajándékait is sorra vettük, és tanúi voltunk egy nővér szemléletváltozásának a lelkigondozás szükségességének megítélésében. Hallhattunk az orvos pszichés terheiről és lelkész és orvos együttműködéséről a betegért, önmagáért.

Jó azzal a bizonyossággal folytatni a munkát, hogy a két terület összecsiszolódása a mi hűségünkön múlik, és a nehézségek palántákat nevelnek nem elkeseredést. S hogy ennek gyümölcseiből hány élet gyógyul meg, nemcsak a betegség, azt Isten látja pontosan, és hiszem, hogy a palánták növekedését is ő adja és néha meg is mutatja.

Kulcsár Zsuzsanna

evangélikus lelkész - Balassagyarmat

titkár, klinikai lelkigondozó